KözelA világ ruházatának fele poliészterből készül, és a Greenpeace előrejelzése szerint ez az összeg 2030-ra csaknem megduplázódik. Miért? A sportos trend, ha az egyik fő ok a hátterében: egyre több fogyasztó keresi a rugalmasabb, ellenállóbb ruhadarabokat. A probléma az, hogy a poliészter nem fenntartható textilválaszték, mivel polietilén-tereftalátból (PET), a világon a leggyakoribb műanyagból készül. Röviden, ruháink többsége kőolajból származik, míg az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) drasztikus lépésekre szólít fel annak érdekében, hogy a világ hőmérsékletét az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 1,5 °C-kal tartsuk.

Három évvel ezelőtt a Textile Exchange non-profit szervezet több mint 50 textil-, ruházati és kiskereskedelmi vállalatot (köztük olyan óriáscégeket, mint az Adidas, a H&M, a Gap és az Ikea) kért ki, hogy 2020-ig 25 százalékkal növeljék újrahasznosított poliészter felhasználásukat. Sikerült: a múlt hónapban A szervezet közleményt adott ki, amelyben megünnepelte, hogy az aláírók nemhogy teljesítették a kitűzött célt két évvel a határidő előtt, hanem azt ténylegesen túl is teljesítették a újrahasznosított poliészter 36 százalékkal. Ezen kívül még tizenkét vállalat ígéretet tett arra, hogy idén csatlakozik a kihíváshoz. A szervezet előrejelzése szerint 2030-ra az összes poliészter 20 százalékát újrahasznosítják.

Az újrahasznosított poliésztert, más néven rPET-et, úgy nyerik, hogy megolvasztják a meglévő műanyagot, és újra fonják új poliészter szálká. Míg nagy figyelmet fordítanak a fogyasztók által kidobott műanyag palackokból és tartályokból készült rPET-re, a valóságban a polietilén-tereftalát a posztindusztriális és a fogyasztás utáni alapanyagokból egyaránt újrahasznosítható. De, hogy csak egy példát említsek, öt üdítős üveg elegendő rostot termel egy extra nagy pólóhoz.

Bárműanyag újrahasznosításavitathatatlanul jó ötletnek hangzik, az rPET ünnepe korántsem egyhangú a fenntartható divatközösségben. A FashionUnited mindkét oldalról összegyűjtötte a fő érveket.

Újrahasznosított poliészter: a profik

1. A műanyagok ne kerüljenek szemétlerakóba és az óceánba-Az újrahasznosított poliészter új életet ad egy olyan anyagnak, amely biológiailag nem lebomlik, és egyébként a hulladéklerakókba vagy az óceánba kerülne. Az Ocean Conservancy civil szervezet szerint évente 8 millió tonna műanyag kerül az óceánba, a jelenleg a tengeri környezetben keringő 150 millió tonnán felül. Ha ezt az ütemet tartjuk, 2050-re több műanyag lesz az óceánban, mint hal. A műanyagot az összes tengeri madár 60 százalékában és az összes tengeri teknősfaj 100 százalékában találták meg, mert összetévesztik a műanyagot a táplálékkal.

Ami a hulladéklerakókat illeti, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége arról számolt be, hogy az ország hulladéklerakói csak 2015-ben 26 millió tonna műanyagot fogadtak be. Az EU becslései szerint évente ugyanennyit termelnek majd tagjai. A ruha kétségtelenül a probléma nagy részét képezik: az Egyesült Királyságban a Waste and Resources Action Program (WRAP) jelentése szerint évente körülbelül 140 millió font értékű ruha kerül hulladéklerakókba. „A műanyaghulladék elszállítása és hasznos anyaggá alakítása nagyon fontos az emberek és környezetünk számára” – mondta Karla Magruder, a Textil Exchange igazgatótanácsának tagja a FashionUnitednek küldött e-mailben.

2. Az rPET ugyanolyan jó, mint a szűz poliészter, de kevesebb erőforrást igényel az előállítása – Az újrahasznosított poliészter minősége szinte megegyezik a szűz poliészterrel, de előállítása 59 százalékkal kevesebb energiát igényel a szűz poliészterhez képest egy 2017-es tanulmány szerint a Svájci Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal. A WRAP becslése szerint az rPET gyártása 32 százalékkal csökkenti a CO2-kibocsátást a hagyományos poliészterhez képest. „Ha az életciklus-értékeléseket nézzük, az rPET lényegesen jobb pontszámot ér el, mint a szűz PET” – teszi hozzá Magruder.

Ezenkívül az újrahasznosított poliészter hozzájárulhat a kőolaj és a földgáz Földből történő kitermelésének csökkentéséhez, hogy több műanyagot állítson elő. „Az újrahasznosított poliészter használata csökkenti a kőolajtól, mint nyersanyagforrástól való függőségünket” – áll a Patagonia kültéri márka honlapján, amely leginkább arról ismert, hogy használt üdítős palackokból, használhatatlan gyártási hulladékokból és elhasználódott ruhákból készít gyapjút. „Csökkenti a selejteket, ezáltal meghosszabbítja a hulladéklerakók élettartamát és csökkenti a szemétégetők toxikus kibocsátását. Ezenkívül elősegíti a már nem hordható poliészter ruházat új újrahasznosítási folyamatait” – teszi hozzá a címke.

„Mivel a poliészter a világ PET-termelésének körülbelül 60 százalékát adja – körülbelül kétszer annyi, mint a műanyag palackokban –, a poliészterszálak nem szűz ellátási láncának kifejlesztése jelentős hatással lehet a globális energia- és erőforrásigényre” – érvel az amerikai ruházati márka. Nau, arról is ismert, hogy előtérbe helyezi a fenntartható szövet opciókat.

Újrahasznosított poliészter: hátrányok

1. Az újrahasznosításnak megvannak a korlátai -Sok ruha nem csak poliészterből, hanem poliészter és más anyagok keverékéből készül. Ebben az esetben nehezebb, ha nem lehetetlen újrahasznosítani őket. „Bizonyos esetekben ez technikailag lehetséges, például poliészterrel és pamuttal keverve. De ez még mindig pilot szinten van. A kihívás az, hogy megtaláljuk azokat a folyamatokat, amelyek megfelelően bővíthetők, és még nem tartunk ott” – mondta Magruder 2017-ben a Suston Magazine-nak. A szöveteken alkalmazott bizonyos laminálások és kikészítések szintén újrahasznosíthatatlanná tehetik azokat.

Még a 100 százalékban poliészterből készült ruhákat sem lehet örökké újrahasznosítani. A PET újrahasznosításának két módja van: mechanikai és kémiai úton. „A mechanikai újrahasznosítás egy műanyag palack elvétele, kimosása, aprítása, majd visszaforgatása poliészter forgácská, amely azután a hagyományos szálgyártási folyamaton megy keresztül. A vegyi újrahasznosítás azt jelenti, hogy egy hulladék műanyagot vesznek fel, és visszahelyezik az eredeti monomerekre, amelyek megkülönböztethetetlenek a szűz poliésztertől. Ezek ezután visszatérhetnek a szokásos poliészter gyártási rendszerbe” – magyarázta Magruder a FashionUnitednek. A legtöbb rPET-et mechanikai újrahasznosítással nyerik, mivel ez a legolcsóbb a két eljárás közül, és nem igényel más vegyszert, mint a bemeneti anyagok tisztításához szükséges tisztítószereket. A svájci Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal azonban „ezzel a folyamattal a rost elveszítheti erejét, és ezért szűzrosttal kell keverni”.

"A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a műanyagok korlátlanul újrahasznosíthatók, de a műanyag minden hevítéskor elfajul, így a polimer későbbi iterációja lebomlik, és a műanyagot gyengébb minőségű termékek előállításához kell használni" - mondta Patty Grossman, a társaság társalapítója. Two Sisters Ecotextiles, e-mailben a FashionUnitednek. A Textile Exchange ugyanakkor azt állítja a honlapján, hogy az rPET sok éven át újrahasznosítható: „az újrahasznosított poliészterből készült ruhák célja, hogy folyamatosan újrahasznosíthatók legyenek a minőség romlása nélkül” – írta a szervezet, hozzátéve, hogy a poliészter ruhaciklusnak megvan a lehetősége arra, hogy „újrahasznosíthatóvá váljon”. zárt hurkú rendszer” valamikor.

A Grossman gondolatmenetét követők azzal érvelnek, hogy a világnak általában kevesebb műanyagot kellene termelnie és fogyasztania. Ha a lakosság elhiszi, hogy mindent, amit kidobnak, újrahasznosítható, valószínűleg nem lát majd problémát az eldobható műanyag termékek fogyasztásának folytatásában. Sajnos az általunk használt műanyagoknak csak egy kis részét hasznosítják újra. Az Egyesült Államokban az összes műanyag mindössze 9 százalékát hasznosították újra 2015-ben az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint.

Azok, akik az rPET kevésbé ünnepélyes szemléletét szorgalmazzák, azzal érvelnek, hogy a divatmárkákat és a vásárlókat arra kell ösztönözni, hogy amennyire csak lehetséges, részesítsék előnyben a természetes szálakat. Végül is, bár az rPET előállítása 59 százalékkal kevesebb energiát igényel, mint a szűz poliészter, a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet 2010-es jelentése szerint még mindig több energiát igényel, mint a kender, a gyapjú, valamint az organikus és a hagyományos pamut.